2 blogot olvasva rájöttem, hogy nagyon hiányzik a sajátom.Nem fogom részletezni, hogy miért nem írtam az elmúlt pár hónapban,az a lényeg, hogy most itt vagyok. Nem mellesleg elkezdtem azon gondolkodni, hogy megváltoztatom a blogom témáját, tehát nem biztos hogy személyes lesz. Na jó, mégsem.  Vagy mégis??? Ennyit a határozottságomról.Annyi biztos, hogy személytelenebb lesz mint volt. Nem lesz annyi rizsa.Most nem kezdek bele egy részletes “helyzetjelentésbe”, meg kell néznem, hogy hol is hagytam abba ezt az egészet.

Mit is mondhatnék? Eléggé le vagyok hangolva többek közt azért is, mert meg vagyok fázva.Meg másért…..mais c’est la vie.

A hétvégén megnézem A király beszédét, ami fantasztikusan jó!!!!Mib

Előtte való héten láttam a Facebook filmet, de azt nem tudtam annyira értkelni, ugyanis nem értek az informatikához, én már csak élvezem a munka gyümölcsét, több millió embertársammal együtt.

Nagyon-nagyon várom az igazi tavaszt, amikor nem egy vagy max. két napra süt ki a nap, hanem minimum 1 hétre!:-) Föl is hozatom a biciklimet vidékről az első adandó alkalommal.

Az iskolában zajlik az élet, megint lesz Szakmák napja, de még nem tudom, hogy mire fogok jelentkezni, egyelőre a holnapi, véresnek ígérkező francia dolgozat jár a fejemben.

Sokat gondolkozom azon, hogy elér-e valaha az igazi szerelem. Lesz-e olyan ember aki el fog fogadni a hibáimmal együtt, akinek úgy tetszem ahogy vagyok?

Hogy kezdjek bele több hónap kihagyás után? Az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy néha magamban sem tudom rendezni a gondolataimat, hát még egy blogon, amit elég sok ember lát.Rájöttem, hogy hiányzik a blogozás, szeretem csinálni még akkor is, ha páran azt mondják, hogy egyhangú vagyok. Csak írok, aki akarja az olvassa, aki nem, az nem. C’est tout.

A karácsony jól telt, most már rettentő távolinak tűnik. Szinte egész szünetben olvastam, új ‘”szerelmem” lett: Szent Johanna Gimi. Fantasztikusan jó sorozat. Magyarországon játszódik, a valóságot festi le egy tizenéves lány szemszögéből. Nincs benne semmi különös, nincsenek benne se vámpírok, se boszorkák,  de mégis izgatottan várom a következő oldal  eseményeit. Rögtön megvettem az első 3 részt, már rég túl vagyok rajta, most a Nyomorultakat olvasom, de még nagyon az elejénél tartok.

Ma volt bizonyítvány osztás, nem lett rossz, de a második félévre jobbat szeretnék. Sok minden múlott a szerencsén is. Most már nem akarok visszanézni, csak előre, előre és előre.

Holnap lesz hegedű vizsgám, és most várom, pedig ez nem jellemző rám, általában izgulni szoktam a koncertek előtt. Most nyugodt vagyok, csak koncentrálni akarok.Ez az este eléggé elhúzódott, fáradt vagyok. Most megyek. Au revoir!

PS: Jó újra írni!

Ez az utolsó nap a suliban!!! Iszonyatosan jó érzés, már nagyon vártam a szünetet. Végre olvashatok, hegedülhetek és azt csinálhatok amihez kedvem van!!!! Lesz még egy Kukuca nap is, de csak filmet nézünk, az meg egyáltalán nem vészes. A múlt hétvégém nagyon jól sikerült, harmadszorra is megnéztem a H.P hetet és egy életre elegem lett a popcornból. Két filmet szeretnék még megnézni a szünetben, az egyik a facebookos, a másik meg az Ízek, imák és szerelmek, remélem lesz rá alkalmam. Kezdek egyre-jobban ráhangolódni a karácsonyra, most van a sütivásár is, és az iskolarádióból folyamatosan ontják az ünnepi dalokat.

Abbahagyom az írást, mert perceken belül kicsöngetnek….

Többször is próbáltam írni a héten, de egyszer  sem jött össze, talán azért, mert csak a suliban próbáltam. Nagyon-nagyon sok benyomás ért az utóbbi két hétben, talán több, mint valaha. Sokszor nem tudok velük mit kezdeni és csak kavarognak a fejemben. Elgondolkoztam azon , hogy mik az igazán nagy problémák az ember életében, és nagyon fontos hogy megbecsüljük azt amink van.

Már kétszer is láttam a Harry Potter 7-et, azt kell mondjam, hogy ez az egyik legjobb film az eddigiek közül. 2 és fél órás, de  ennyi kell  neki, végre egy rész, amibe nem akartak mindent bele sűríteni, mindennek megadták a módját, és a könyvhöz is hűek maradtak. Jó a rendező, már várom a második részt.

Elkezdődtek a karácsonyi koncertek a zeneiskolában és a suliban is, élvezem a felkészülést. Van egy Mozart vonósnégyesem és egy Vivaldi koncertem(d-moll), és persze rengeteg kisebb darabom is. Azt hallottam, hogy menni fog a zeneiskolai zenekarDublinba diákcserére és koncertezni.Jól hangzik, végre egy nagyobb “turné”….

Annyira örülök, hogy itt a december!!!!

Hosszú hetem volt, sok benyomás ért. Kedden egy egyiptomi  szeméttelepen élő gyerekekről, a Zibbelinekről néztünk meg egy dokumentum filmet. Megdöbbentő, ugyanakkor realisztikus volt.A film három fiú életét mutatta be abban az időszakban, amikor rájöttek, hogy a szemétszállító cégek elvehetik tőlük az egyetlen munkalehetőséget:a szemétszedést és annak szétválogatását. Három különböző megvilágításban láthattuk, hogy a  fiúk mindegyike hogyan látja azt, hogy pillanatok alatt elveszítheti az egyetlen megélhetési forrást.Megdöbbentő volt elgondolkozni azon, hogy ez a probléma a közvetlen környezetünket érinti és érintheti, bele sem gondolunk abba, hogy mások sokkal nehezebb helyzetben élnek mint mi, nekik tényleg minden nap azért kell dolgozniuk, hogy megteremtsék azt a MINIMUMOT ami az élethez szükséges. Mi folyton elégedetlenek vagyunk, a legnagyobb bajunk az, hogy az orrunk elől viszik el azt a cipőt vagy ruhát amit kinéztünk magunknak, vagy tanácstalanul kószálunk egy -egy plázában a gyorséttermek kínálata előtt és azon rágódunk, hogy az előttünk álló 15 fajta étel közül vajon melyiket válasszuk? Nem azt mondom, hogy száraz kenyeren és vizen kell élni, de mielőtt megvennénk magunknak egy-egy méregdrága árucikket, egy pillanatra meg kellene állnunk és átgondolni, hogy tényleg szükségünk van-e rá, vagy csak azért vesszük meg  mert “mindenkinek olyan van, nekem is kell egy”.

Persze könnyű elméleteket fölállítani a gyakorlati megvalósításuk  sokkal nehezebb.